Beilleszkedés. Az első és legfontosabb lépés, amennyiben az ember új környezetbe, közegbe érkezik. kiváltképp, ha a munkatársai egyben a lakótársai. a főnökei a szomszédai. Különböző közös programok nagyban elősegíhetik a dolgot. Na már most ha van egy hotel a semmi közepén, amint már említettem, sok variációs lehetőség nincs: nemzetközi a gárda, változó az életkor, különböző az életszemlélet...de 1-2 Bacardi kóla, sör, kinek mi, viszont mindig akad, hogy összehozza a társaságot, oldja a nyelvi akadályokat és az ismerkedést megkönnyítse:) netán magyarra okítsa az arra vevő kollegákat:) bárhol a világon érvényes szabályok ezek. úgy hogy gondoltam, ill. még tartom magam az elhatározásomhoz -nehogy udvariatlannak tűnjek-, elfogadom az efféle megívásokat. Ha a kisfőnök hívja meg az embert egy Bacardira, hogy fél óra alatt agyondícsérhesse az elmúlt 2 heti munkája miatt, hát legyen, állni kell a sarat:) Természetesen, ügyesen kell barátokat is keresni..egy báros srác például sosem hiányozhat a baráti listáról:P
Első lépésem túlestem, népszerűségem töretlen, bájom örök-a kollegák és visszajáró vendégek reakciói alapján legalábbis:) példának okáért, sok esetben a vendégek megismernek, néven szólítanak, persze visszakérdezve, tényleg Sophie-nak hívnak-e(csak hogy kommunikációt kezdeményezzenek). Mire a fejemben az adott kérdésre automatikus válaszként beprogramozott szöveg első mondata már el is hagyta a számat: 'igen, örülök hogy emlékszik'. Amit azonnal követ a 'ne aggódjon, nekem is rossz a névmemóriám, arcról viszont bárkit felismerek hosszú idő után is:D' mondat. Természetesen széles mosollyal, őszinte arckifejezéssel párosulva:)...függetlenül a felismeréstől, hogy ismét egy vip vendéget sikerült figyelmen kívül hagynom. De hát ilyen ez a popszakma:)
Ha már az angoloknál tartunk, ismét utalnék előző bejegyzésem ihletőjére, Clarksonra. Meghökkentő őszinteség, laza stílus, hétköznapi, sokunkat foglalkoztató témák boncolása jellemzi a cikkeit. A könyv olvasásával pedig nemcsak az általa fontosnak, érdekesnek, furcsának tartott dolgokat írja le, hanem egyúttal képet is ad az itteni szemléletmódról. Minél többet olvasok, annál inkább rácsodálkozom, mennyire más világ. Sokban hasonlít Ausztráliára. Nem csak a könyvben leírtakra alapozom az állításom, hanem a tapasztaltakra is. Itt sem feltétlenül könnyebb a megélhetés, azonban az életfelfogás merőben más. Lazábbak az emberek. Nyitottabbak. Pozitívabbak. Még a szomorú dolgokat is igyekeznek tréfával hárítani. Az idejáró vendégeken is abszolút tükröződik mindez.
Múltkori szabadnapom alkalmával ismét Kidderminsterbe vezetett utam, azaz a helyi 60+-os zenész szupercsapat egyik tagjának Audija. Ő is kiválóan példázza, hogy az átlagember is hasonlóan szép nyugdíjaséveit tölti itt, mint Ozban. Több hetes 'ól inklúzív' európai hajóútra megy. Eldönti és útra kel. Hát nem csodálatos?:)
Ha több hetes hajóútra nem is, de egy egész napos birminghami shopping és sightseeing tourra azért megyek holnap. Alveley falu után ez is előrelépés:) Ezúttal pedig az élménybeszámoló sem várat sokat magára, ígérem....
