A Mill Hotel-Anglia expedíció

Elozo bejegyzesem folytatasakent gondoltam meg nehany kalandos tortenetet, erdekes figurakkal valo talalkozasom tortenetet megosztom veletek,hogy tudja is az ember, mire szamitson, ha az angol fovarosba keszulne:)

Multkori utam a Watkins nevre hallgato konyvesboltba vezetett. Paromat gondoltam meglepem valami egyedi konnyvel, mert hogy a spiritualis, nem mindennapi dolgok kedveloje. Ha a cegtablara fel sem nezek is megmondtam volna, hogy elertem uticelomat: egy Harry Potter feelinges antikvarium, misztikumok tara elott alltam. Egybol beindult a fantaziam, felkeszultem az elobb emlitett kalandhos torteneteibol jol ismert nimbuszokra, varazslatokhoz hasznalt allatkakra , ill.minden egyeb mozgo targyra. Hala az egnek varazsfigurakkal nem talalkoztam. Bizarr emberekkel viszont annal inkabb. A foldszinten volt talalhato minden magia, ill.ezoterikus temaban irt konyv, mig az alagsorban a numerologia, alomfejtes es egyeb tanulmanyokkal kapcsolatos, kezzelfoghatobb olvasmanyok. Nem is csoda, hogy a a foldszinten talalkoztam egy a Harold&Kumar c.filmbol jol ismert Randy, masneven "freakshow"-ra emlekezteto fiatalemberrel: enyhen `hibas` bor, foltokban hianyos haj, kopott oltozet, mokas, csendes gyilkos fazon. Ha hozzamszol vagy sikitok es a 100m-es olimpiai rekordot megfutom vagy kitorok oriasi nevetesben. Makomra ezt nem kellett tesztelnunk, megcsodaltam, majd gyorsan elhaladtam mellette:)

Ettol fuggetlenul maga a bolt csodalatos. Mintha egy jo 20-30 evvel ezelotti vilagba csoppennel. Es amennyiben a megszokottol eltero olvasmanyt keresnel, itt a helyed! Nemi kutatomunka utan sikerult megtalalni a paromnak valo konyvet is..ami egyben nekem is valo, tehat gondolkodas nelkul emeltem le a polcrol:) Robert Moss Active Dreaming cimu irasara esett a valasztasom. Szeretettel ajanlom mindenkinek!

Termeszetesen nem kell messzire menni ahhoz, hogy atlagtol eltero emberekkel talalkozzunk. Jelenlegi munkahelyem a Royal Automobile Club (ez itt a reklam helye:) Patinas,bizalomgerjeszto objektum:) Meghivasos tagsagi rendszerrel mukodo, elokelo nepek klubja. Marvanyoszlopos medence, a nemzetkozi konyha remekeit felsorakoztato ettermek, sok csillagos hotel -mindez csak resze annak, amit a 20.szazad elejetol a kiralyi rangot is neven viselo klub magaeva tudhat. Na es hat ennek a szervezetnek a sportreszlegen dolgozik Zsofi (alias Zsophia avagy Szophia), a csodalatosan tehetseges, hihetlen kommunikacios- es problemamegoldo kepesseggel rendelkezo lany:) Es tortenetesen ugyanennek a szervezetnek az egyik tagja "Mister Ebeli". Elso ranezesre a pszichopata avagy mutogatosbacsi erzetet kelti. Majd az elso csevegesunk alkalmaval kiderult, csak viselkedesbeli zavarokkal rendelkezik. Nem tudni mikor viccel, mikor nem. Kit kedvel, kit utal. Es vajon miert szeretne minden alkalommal a menedzserunkkel beszelgetni, amikor eppen akltualis panasza nincsen..azzal a sportmenedzserrel, aki mar megerzi a Mister jelenletet es rohan elole:)) Na de hat ilyen ez a popszakma:)

De nem eleg, hogy a munkahelyen, meg hazafele menet is lehet erdekes arcokkal talalkozni, eleg csak metrora szallni. Kulonosen estenkent szines a felhozatal: a metro kozepen fuves cigit tekero fiatal sractol kezdve, a nemi identitasat nem egyertelmuve tevo egyeden at, a metrooszlopon fejenporogni probalo pasin keresztul egeszen a fiatalkoru, spiccesre ivott rovidszoknyas lanyig minden elofordulhat..es meg en esem gondolkodoba, ha valaki nez. Pedig csak valoszinuleg latja, hogy normalisan atlagos ember vagyok:)

Egy mindenesetre biztos: Londonban senki sem unatkozhat:))

  Hiszitek vagy sem, egy felorult lany kesztetett ra, hogy visszaterjek kedvenc blogomhoz, mert bun lett volna nem elmondani nektek:D (ahogy leirom ugyan, lehet a nem pozitiv oldala is atjon majd a sztorinak)..

  Zarojel helyett pedig itt kulon bekezdesben megjegyeznem, sajnalom az elmulasztott 1 evet amig csendben voltam, igyekszem ezt jovatenni es folytatni ujabb elettorteneteim elmeseleset az angol fovarosban es egyeb izgalmas helyeken..ugyan az ellustult idoszakom alatt a pontos blogcimem is elfelejtettem, viszont ennek koszonhetoen dobbentem ra, hogy  masodik talalatkent ott vagyok a legismertebb netes keresofeluleten,:) es ugy kacarasztam a tavalyi bejegyzeseimen, mintha nemcsak hogy nem en irtam volna, de soha az eletben nem hallottam volna...vagy szimplan lehet, ez is csak a szenilitas/oregseg jele?! (mint ahogy peldaul ovibol is kb annyi maradt meg, hogy pad volt a jelem..minden mast csak az elmondasok alapjan tudok, amit meg vagy elhiszek vagy nem:) Kulon koszonet itt Reni baratnomnek es kedves kolleginajanak, aki csak `blogos Zsofikent` ismer, mert h.az eletben meg nem talalkoztunk, hogy biztattak es kitartoan olvastak irasaimat!:) Koszonetem az uj laptomomnak es otthoni internetunknek is, hogy hozzasegitettek a publikaciohoz, ja es nem elfeledkezni a csodalatos londoni `tavaszrol` sem, ami rakenyszeritett, hogy a lakast ma veletlenul se hagyjam el:)

Sex and the city...feltetelezem mindenkinek dereng vmi e cim hallatan. En legujabban e sorozatnak hodolok es kicsit ugyan mas mufajban, de Zsofi&The mad citykent atformalva prezentalnam sajat kalandjaimat..a city jelen esetben pedig London city...kis koromban meg a balatoni nyaralonk falujanak kozpontjat is citynek hivtam, mert ott voltak a fiuk, ott volt a pezsgo elet..hat az elnevezes ezuttal is helyenvalo, a pezsgo elet, a lehetosegek tarhaza London (a maga nagyjabol 10millios lelekszamaval, ill.a vilag azt hiszem 3.legforgalmasabb repterevel). A sokfele kultura es nagy nepsuruseg azonban lazongasokat, orult emberek tomegeit vonzza be..ahogy tortenetem is bizonyitja..

Vasarnap este, Trafalgar Square, 30as eveiben jaro lany, szakadt, nagy taskakkal felszall a buszra, majd eppenseggel Zsofi baljan, a hatso 6os ulesen foglal helyet. A lany csoppet furcsa,jo esetben negyvenes ( ertsd IQ szintje boven normal alatti). Magaban motyog, arabul mikieger meretu betukkel egy papirfecnire ir. Hivjuk ot Rozinak. Feluton felszall Jozsi, egy jol szitualt, lathatolag nagyszabasu shoppingkorutjarol hazafele igyekvo fiatalember. Termeszetesen o a masik olalamon foglal helyet. Rozi a lany gyakran kohog. Egesz veletlen mindig akkor, mikor a masik jobb sarokban ulo holgy teszi. Mi utasok imadkozunk, h.vagy Rozi a lany, vagy a jobb sarokban ulo holgy mielobb leszalljon es a kohogesversenynek vege legyen. Mer hogy tanc-, enek-, hangversenyrol mar hallottunk, de a kohogesverseny szamomra is uj. Extremsport kategoria, extremul idegesito alkategoria:) Mindenki megelegeli, es Jozsi a jobbomon elkezd fura pillantasokat vetni Rozi fele. Neki tobb se kell es mar kesz is a veszekedes. A hogyletukon, isten emlitesen, a rablason, udvariatlansagon at az anyagi helyzetukon keresztul szinte mindenrol szo esik, Zsofi mindekozben kozepen, jo kislany letere csak csendben mosolyogva elvezi a musort..melynek vegkifejletet az olvasora bizza, tekintve, hogy itt az utazasa elobb veget ert, mint Rozie es Jozsie..

..melyebbre nezve pedig a dolgoknak, latja, hogy mindezt az orult, barbar vilagot csak mosolyogva lehet tulelni.

 Termeszetesen ez csupan egy kalandos tortenet, amely gyakorlatilag barmely nagyvarosban megtortenhet, tehat kovetkeztetest, kedves olvaso egeszen addig nem lehet levonni, ameddig te magad meg nem latogattad az Egyesult Kiralysag fovarosat. Erre kivalo pelda ket baratnom, akik mult honapban jartak itt kint nalam. Ket vilagot latott, nyitott, tajekozott lanyrol van szo..sajat es az en meglepetesemre is teljesen odaig voltak Londontol. A kulonfele boltok, ketszintes buszok es a nyuzsgo elet irtora tetszett nekik. Illetve a galeriak, latvanyossagok, utcai muveszek sokasaga. Mindaz ami mellett en -igy, hogy lassan mar ket eve itt lakom- nyugodt szivvel elsetalok. Ezuttal is koszonom nekik, hogy segitettek ujra a turista szemevel latni Londont:)

Tehat barki tervezne, hogy meglatogat, orommel latom:)

 Először is megígérem itt és most, többet nem teszek ígéretet, hogy hamar érkezik a következő beszámoló:) Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük. Kiváló példa erre a múltkori 'birminghami túrám'. Nagy kalandok, városnézés, shopping, heving fán..helyett Merry Hill nevezetű bevásárlókomplexumig-ami Brierley Hillen, Alveley Brimingham között található-, jutottunk el. A nap fénypontja a Lasagne evés volt:) A vásárlás meg leginkább csak a kötelező dolgokra korlátozódott..nem mintha akkor és abban a pár órában bántam volna, az azt megelőző este kicsit hosszabbra és jobbra sikeredett, mint gondoltam:) így tehát nagy élménybeszámolót erről nem tartok ezúttal.

 A helyi szórakoztatóipari egységekről viszont már több tapasztalatot tudok megosztani Veled, kedves Olvasóm:) Május 15. Zsófia névnap,pont szombatra esett, több se kell, parti már meg is van szervezve. Ahogy az oda-vissza fuvar is:) Hibátlan. És Zsófi egész hétvégén szabad, minden adott. Cél a Kidderminsterben található Tribe névre hallgató klub,zenés szórakoztatóipari egység. Chart mjúzik, vegyes társaság, a Mill hotel vendégeknél megszokott 60 pluszos helyett 18 minuszos átlag életkor:) Természetesen néhány Bacardi kóla feledtette velünk a korkülönbséget. Így utólag visszagondolva persze, még mindig furcsán adja ki magát, ha két 16 év körüli leányzó egy 25-30év körüli társasághoz csapódik mindössze néhány kép erejéig-feltételezhetően, hogy azokat Fb avagy más közösségi oldalra szánják, mutatva, mekkora partiban volt részük. Avagy lehet, hogy öregszem?!:) Egy hasonló korú srác is elkövette ugyanezt a mutatványt, de az ő esetében még inkább érthető, hogy hozzám hasonló helyes csajokkal akart közös fotót:)

 Mi is kellőképpen bemutatkoztunk a helyen, megmutattuk, a magyarok is tudnak bulizni:)A hotelen belül a bloody foreigners kifejezést, de méginkább a crazy hungarianst használják ránk, magyarokra..hát, ezúttal ismét bizonyítottuk, van alapja a dolognak:) Dirty dancing koreográfia megkísérlése, táncparketten fenékreülős, sőt, electric hatású "majd szétesek, olyan laza vagyok" stílusban is verhetetlenek voltunk (főképp a csöppet csúszós padlónak köszönhetően). Mindenki a bárpultot támasztotta, de mi kitartóan ostromoltuk a táncparkettet:)..a pasik meg egyikünket, másikunkat, de a nyelvi problémák, hangos zene és az alkohol okozta artikulálatlan beszéd következtében kevés sikerrel:) Fél4 felé érkezett a fuvar, irány a meki, jó szokásunkhoz híven, boogie még a lábunkban, egyszóval második felvonás:tánc a parkolóban. Végül back to the Mill...and to reality...

  Beilleszkedés. Az első és legfontosabb lépés, amennyiben az ember új környezetbe, közegbe érkezik. kiváltképp, ha a munkatársai egyben a lakótársai. a főnökei a szomszédai. Különböző közös programok nagyban elősegíhetik a dolgot. Na már most ha van egy hotel a semmi közepén, amint már említettem, sok variációs lehetőség nincs: nemzetközi a gárda, változó az életkor, különböző az életszemlélet...de 1-2 Bacardi kóla, sör, kinek mi, viszont mindig akad, hogy összehozza a társaságot, oldja a nyelvi akadályokat és az ismerkedést  megkönnyítse:) netán magyarra okítsa az arra vevő kollegákat:) bárhol a világon érvényes szabályok ezek. úgy hogy gondoltam, ill. még tartom magam az elhatározásomhoz -nehogy udvariatlannak tűnjek-, elfogadom az efféle megívásokat. Ha a kisfőnök hívja meg az embert egy Bacardira, hogy fél óra alatt agyondícsérhesse az elmúlt 2 heti munkája miatt, hát legyen, állni kell a sarat:) Természetesen, ügyesen kell barátokat is keresni..egy báros srác például sosem hiányozhat a baráti listáról:P

  Első lépésem túlestem, népszerűségem töretlen, bájom örök-a kollegák és visszajáró vendégek reakciói alapján legalábbis:) példának okáért, sok esetben a vendégek megismernek, néven szólítanak, persze visszakérdezve, tényleg Sophie-nak hívnak-e(csak hogy kommunikációt kezdeményezzenek). Mire a fejemben az adott kérdésre automatikus válaszként beprogramozott szöveg első mondata már el is hagyta a számat: 'igen, örülök hogy emlékszik'. Amit azonnal követ a 'ne aggódjon, nekem is rossz a névmemóriám, arcról viszont bárkit felismerek hosszú idő után is:D' mondat. Természetesen széles mosollyal, őszinte arckifejezéssel párosulva:)...függetlenül a felismeréstől, hogy ismét egy vip vendéget sikerült figyelmen kívül hagynom. De hát ilyen ez a popszakma:)

  Ha már az angoloknál tartunk, ismét utalnék előző bejegyzésem ihletőjére, Clarksonra. Meghökkentő őszinteség, laza stílus, hétköznapi, sokunkat foglalkoztató témák boncolása jellemzi a cikkeit. A könyv olvasásával pedig nemcsak az általa fontosnak, érdekesnek, furcsának tartott dolgokat írja le, hanem egyúttal képet is ad az itteni szemléletmódról. Minél többet olvasok, annál inkább rácsodálkozom, mennyire más világ. Sokban hasonlít Ausztráliára. Nem csak a könyvben leírtakra alapozom az állításom, hanem a tapasztaltakra is. Itt sem feltétlenül könnyebb a megélhetés, azonban az életfelfogás merőben más. Lazábbak az emberek. Nyitottabbak. Pozitívabbak. Még a szomorú dolgokat is igyekeznek tréfával hárítani. Az idejáró vendégeken is abszolút tükröződik mindez.

Múltkori szabadnapom alkalmával ismét Kidderminsterbe vezetett utam, azaz a helyi 60+-os zenész szupercsapat egyik tagjának Audija. Ő is kiválóan példázza, hogy az átlagember is hasonlóan szép nyugdíjaséveit tölti itt, mint Ozban. Több hetes 'ól inklúzív' európai hajóútra megy. Eldönti és útra kel. Hát nem csodálatos?:)

 Ha több hetes hajóútra nem is, de egy egész napos birminghami shopping és sightseeing tourra azért megyek holnap. Alveley falu után ez is előrelépés:) Ezúttal pedig az élménybeszámoló sem várat sokat magára, ígérem....

  A cím ihletője: The world according to Clarkson volume 4 bestsellere, amely a For crying out loud címet viseli. Mai bevásárlókörutam legszuperebb zsákmánya! Mindenkinek csak ajánlani tudom:"meghökkentő és egyben hangos nevetésre késztető" darab. És tényleg:) Történeteken keresztül mutatja be a mai kor furcsaságait...legalábbis az ő általa furcsának vélt dolgokat. Én ugyanezt teszem, azzal a különbséggel, hogy nem csak furcsaságokat mesélek, hanem igyekszem teljes képet adni az én jelenlegi világomról...

  A milyen is az élet a Mill Hotelben kérdésre talán elég, ha annyit mondok: Big Brother ház. Mindenki mindent lát és hall, mégha kamerák nincsenek is. Érzelmi kötődések, feszültségek, viták. Egymásra utaltság, a külvilágtól elzártság..nagyvonalakban...természetesen némiképp eltúlozva..mindezek közül az elzártság talán a legmeghatározóbb, azaz hogy a hotel elhelyezkedéséből adódóan nem sok a lehetőség kimozdulni. Mint korábban említettem, a legközelebbi bolt is 15 perc gyalog, a falun belül bevásárlási lehetőség nem igen van, szórakoztatóipari egységek még kevésbé. Az osztott műszakok és a heti egy szabadnap pedig rákényszerítenek, hogy az ember a hotel 4 fala avagy annak vonzáskörzetében töltse el szabadideje nagyrészét. Alvás, olvasás, internet, kertben üldögélés, étkezés. Ehhez hasonló érdekfeszítő programokkal telnek szabad perceink:) Ki jobban, ki kevésbé tudja elfogadni és javára fordítani, netán még élvezni is ezt az életstílust. Jelentem, én ez utóbbi csoportba tartozom:) (remélhetőleg, ha fél év múlva ismét felteszik a kérdést,ugyanezt a választ adom)

  Néhány szó általánosságban a Big brother ház lakóiról...international staff (olasz, spanyol, thai, portugál, jó sok magyar:)),vegyes korosztály és 80% -unknál bentlakásos rendszer működik( ugyanez az arány a kommunikáció működőképsségére is igaz, ugyanis nem mindenki beszéli az angolt). Közös étkezés van, külön menü a személyzetnek. Vegyesfelvágott. Ha rendezvény volt aznap, sok finom maradék akad, de általában-ahogy a kevés angoltudással rendelkező mosogató, José, némi fejcsóválás kíséretében tökéletesen megfogalmazta- lamb..everyday lamb:) Desszertekben szerencsére már szélesebb a skála, ott mindig akad maradék az aznapi sweet trolleyról:) Emellett a meleg édességekből is kóstolgatunk, néha meghökkentő felfedezéseket téve eközben. Tegnap éppen a Strawberry Jam Roly Poly elnevezésű süticsodát kóstoltuk (ami nagyjából a magyar lekváros piskótatekercsnek felel meg:), mikor egy pillantást vetettünk a csomagoláson szereplő dátumra: 2011 július...valószínűleg, a gyomrunkban is eláll addig:) de ezt leszámítva, teljesen rendben volt az íze...sok vaníliaszósszal leöntve:)

  Összegezve, a BB házban lakást az alábbiak jellemzik: meló, meló, kaja, alváááás( a napi 9 óra nálam meglepő, tehát valami lehet a levegőben:), harc a kajáért, új étellelőhelyek felkutatása...akárcsak a wombatélet:) (a munkát leszámítva:)

Négycsillagos állandó rezidenciám: a Mill Hotel.

 Baldachinos ágyak, oldschool-os bútorok, de természetesen plazma tv-vel felszereltek a szobák-elvégre némi modernizációt még a 60 fölöttiek is megkövetelnek:) mert hogy az itt megforduló vendégek 60 pluszosak( és ha már itt tartunk, amolyan lábjegyzetként feltüntetve, a hotel inkább 4 mínuszos). Kommunikatív-néha túlságosan is:)-, de egyébként kedves, barátságos emberekkel vagyunk körülvéve, akik nagyrészt visszajáró vendégek. Olyanannyira gyakori vendégek itt, hogy amint Budai Zsófia megjelent a színen, receptoraik jeleztek, hogy új ember, Scherlock Holmes funkció bekapcsol:) Azonnal ki is kérdeztek, ki vagyok, mikor jöttem..majd a honnan kérdés helyett (feltehetőleg az akcentusomból következtetve), egyből az are u from Hungary kérdés hangzott el...egyszóval magyar invázió-volt mindösszesen a reakció:) mindezt tetézve, tegnap ismét bebizonyosodott, mennyire szemfülesek az öregek (vagy csak ennyire népszerű és feltűnő jelenség lennék?!). Vacsora, kettes asztal, bácsi megkérdezi: mikor kezdett itt, Kedves? Zsófi belekezd a szokásos sztoriba, bácsi félbeszakít:tegnap nem járt a Kiddesminsterbe tartó buszon? mondom de, mire fel kisült, hogy felismert, mikor délután látott a kertben üldögélni:) így legyen privát szférája az embernek:) Vannak persze kevésbé aktív vendégek is, a ráérős, 80 pluszos nyugodt fajta, aki még kaja közben is bealszik szegény:) Kevésbé kedves vendégekkel kapcsolatos tapasztalatokat pedig még hála az égnek, nekem személy szerint nem sikerült szereznem.

  A hotel további jellegzetességei között a kertet mindenkép érdemes megemlíteni..kacsákkal, vízesésessel, tóval, minihíddal övezett, kupolákkal, piknikhelyekkel tarkított, baromi nagy területet kell elképzelni..a szomszédban lovak, barikák, így némi állatszag párosul a friss levegő illatához, de hát semmi sem tökéletes:) Az időjárás pedig kiváló, Zsófi meghozta a tavaszt Alveleyba:) 

  Ami pedig a környéket illeti, már valamivel több információval szolgálhatok, mint előző bejegyzésemkor. Csütörtökön ugyanis szabadnapos voltam, így elindultam, hogy felfedezzem mi is van a Mill hotelen túl:) Kidderminsterbe látogattam,a legközelebbi városba-ez nagyjából fél órányi buszutat jelent. Bankszámlaigénylés, posta és némi shopping. Poundland, Body care boltokat kötelező útbaejteni, meghökkentően olcsók az áraik. Ugyanez az optikai üzletekről már nem mondható el, viszont nagyon kedvesek itt is, már csak az angol gyakorlása miatt is eltöltöltöttem itt egy kis időt:) Maga a város is hangulatos egyébként , bár azt mondják, Bridgnorth még ennél is lenyűgözőbb. Tipikus angol, családi vagy sorházak, általában egyszintesek,rendezett kerttel. A városba vezető út minden percét is használjuk ki, zegzugos kis utak, csodaszép táj, kisboltok, Severn Valley és környéke, Rosemary Cottage, arborétum, van itt minden...és az izgalmat kedvelők is élvezni fogják az utat, az olykor egy sávosra leszűkülő, esetenként beláthatatlan utak mindenképpen adrenalinszint emelkedést eredményeznek:) A helyi közlekedést kiegészítendő fontos információ: a buszt midnen esetben le kell inteni, akár a megállóban áll az ember, akár épp fut afelé, a sofőr így mindenképpen megáll...ez itt így természetes!

Összegezve: napsütés, Foster's(eredetileg ausztrál sör, de itt is kapható), Hob'n'nobs (kedvenc kenguruföldes kekszem, melyre még a kisboltban is rálelhet az ember), bal oldali közlekedés, barátságos emberek..teljesen Oz (=Ausztrália) feeling:) már csak az óceánpart és az éjszakai élet közelsége hiányzik:)

Utazás a világ körül sorozatom újabb állomására érkeztem, egy évvel kenguruföldön tett látogatásom után.

Anglia expedíció 2010.

Location: Shropshire megye, Bridgnorth (Birminghamtől nagyjából 32 mérföldnyire észak-nyugatra fekvő kis település).

Pontos lélekszámot nem tudnék mondani, de annyit mindenképp, hogy mindösszesen egy élelmiszerbolt található errefelé, a buszok 2 óránként közlekednek a legközelebbi városba(Kidderminsterbe), ünnepnapokon pedig ne is álmodjunk arról, hogy a taxin kívül más járművel eljuthatunk oda.(ez utóbbi pedig másfélszeres felárral jár, de hát 12 órányi utazás után már áldás, hogy így legalább a félórás buszút helyett 10 perc alatt célhoz ér az ember:)

Na de vissza a történetem legelejére(azok kedvéért, akik lemaradtak volna róla)...

  2010 március vége:Zsófi eldönti, hogy meghódítja a brit földet, nyelvet tanul, világot lát, dolgozik és meggazdagszik:) Pár nap elteltével jön a telefon, az Egyesült Királyság észak nyugati részén levő kis település 41 szobás hotelébe keresnek embert. 4*-os hotel étterme, elfogadható körülmények, tetszetős összegek heti 40 óra munkáért:) 2 nap se telt el, és már repülöjegyárakat nézegettem az interneten.

  Április 2-án reggel pedig útnak is indultam. Némi szokásos útvesztőimet követően a londoni reptéren, végül sikeresen megtaláltam a Manchesterbe tartó járatot. Minden terv szerint haladt...volna, ha amint "az idő is kedvez nekünk, így néhány percen belül felszállunk és menetrendszerinti időben elérjük úticélunkat" mondat elhangzott a hangosbemondóból, el is hagyjuk a Gatwick repteret...és ehelyett nem a következő mondatra kaptuk volna fel a fejünket: "a műszerfal techinikai problémát jelez, így türelmüket kérjük, mihamarabb igyekszünk elhárítani a problémát". A türelem úgy fél óráig tartott, ekkor érkezett ugyanis Roger Hill kapitány újabb információja: az említett problémát elhárítottuk, azonban egy újabb hibát jelez a rendszer, így jelen pillanatban ezen dolgoznak mérnökeink. Tervezett indulási idő 10:00, átszállási idő másik gépre 12:00. Az történt ugyanis, hogy miután az összes hiba elhárítása nem sikerült 2 órán belül, áttereltek minket egy másik gépre. Mindeközben további - örömteli- információáradathoz juthattunk hála Hill kapitánynak: a kinti hőmérséklet 6 Celsius-fok, szeles, zivatarok várhatók. Welcome to the Uk, Ms Budai:)

15 h felé meg is érkeztem Manchesterbe, csomagostul, és egy már aktualitását vesztett útittervvel.

Information desk: ünnepnapokon ugyan mi a leggyorsabb út Manchesterből Kidderminsterbe, tessék mondani, néni:) 2 óra 43 perces út. Ez rendben is van, koraeste célbaérek...vagy legalábbis úgy tűnt..persze már az elején hiba csúszott a rendszerbe, így a machesteri vonatállomás minden átmenő forgalmát, zegét zugát, jegypénztárát sikerült tüzetesen kielemeznem:) További 2 átszállás, lógás magyar módra, majd taxi a kidderminsteri vonatállomásról.

Célbaérés (The Mill Hotel): 18:30.

Vééégre:)

p.s.: ez itt nem a reklám helye..és mégis(amíg saját fotóm nincs): themill-hotel.co.uk. érdemes megnézni:)